Romániában a speciális kontaktlencsék (a kemény és különösen a scleralencsék) illesztése még kezdeti szakaszban van. Mivel szenvedélyesen érdekel ez a szűkebb szakterület, kiváltságos helyzetben voltam, hogy közvetlenül a világ legjobb szakértőitől tanulhassak.
Az első lépést Dr. Tonkol Tamas, aki valódi szakmai referencia Magyarországon. Tudtam, hogy a munkája mellett szinte semmire nincs ideje; a páciensek 6–8 hónapot várnak egy időpontra, és havonta mindössze 2–3 új beteget tud fogadni. Mégis, egy kongresszuson „kesztyűt dobott” nekem: „Mit szólnál hozzá, ha eljönnél hozzám néhány napra, hogy együtt dolgozzunk?”
Megtiszteltetés volt számomra megismerni egy olyan szakembert, aki ennyire nyitott a tudása megosztására. Hálás vagyok neki a lehetőségért és azért a barátságos fogadtatásért, amellyel fogadott. Ez a látogatás segített megérteni azokat a részleteket, amelyeket igazán csak egy gyakorlati munkakörnyezetben lehet megtanulni és valóban elsajátítani.
És most jön a meglepetés: Brian Tompkins.
Először 2017-ben láttam őt színpadon Velencében, majd egy évvel később Hollandiában. Akkor számomra ő tűnt a legjobb kemény kontaktlencse-specialistának, és kétségtelenül a legkarizmatikusabb előadónak, akivel valaha találkoztam. Idén Brian volt a „Myopia Days” rendezvény sztárvendége Romániában. Kolléganőmmel, Alina Petriccel együtt örömünkre szolgált megnyitni a workshopot, miközben ő a program további részét valódi show-vá varázsolta a közönség számára.
Az eseményen túl azonban a legfontosabb az a kapcsolat volt, amely kialakult közöttünk. Meghívott minket az Egyesült Királyságba néhány napra, hogy együtt tanuljunk és dolgozzunk a rendelőjében.
Elvárások nélkül indultam útnak, azon gondolkodva, milyen tanulságokkal térek majd haza. Brian 74 éves, és fél évszázados szakmai tapasztalat után is heti három napot dolgozik a rendelőben, ugyanazzal a tiszta szenvedéllyel, amely egy olyan szakember sajátja, aki valóban szereti a hivatását. Az energiája, amelyet a mindennapokban használt csúcstechnológia is kiegészít, bennem egy őszinte érzést váltott ki:
„Na, EZ igen!”
Miközben mellette dolgoztam, megfigyeltem, milyen természetesen kommunikál a páciensekkel, milyen szoros kapcsolatot ápol a csapatával, valamint azt a folyamatos kíváncsiságot, amellyel mindig új nézőpontokat és megoldásokat keres.
Egy lenyűgöző példa? A szemre nyomtatott scleralencsék.
Igen, ez a technológia valóban létezik, alkalmazható, és megtiszteltetés volt számomra, hogy közvetlenül részt vehettem a folyamatban, ott, az ő klinikáján.
A csúcstechnológián és a szakmai beszélgetéseken túl ugyanazzal az érzéssel tértem haza, mint Tamás meglátogatása után: egy valódi barátsággal gazdagodva. Különleges dolog, hogy a hivatásunk lehetővé teszi ilyen kapcsolatok kialakulását. Ezek közül a szakértők közül egyik sem volt köteles megosztani velünk a tudását vagy a „szakmai titkait”. Ismerjük a mondást, hogy „a szakmát el lehet lesni”, de az igazság az, hogy kell valaki, akitől érdemes ellesni.
Van egy másik mondás is: ha örömmel dolgozol, nem érzed munkának. A bonyolult esetek és az a vágy, hogy visszaadjuk a látást olyan pácienseknek, akik korábban nem kaptak valódi esélyt vagy megoldást – ezek motiválnak minket a tanulásra. És a legjobb tanulás mindig a gyakorlati tapasztalat; azok a „tips & tricks”, amelyeket könyvekből nem lehet megtanulni.
Az a nyitottság, amellyel különböző országok kollégáinál találkoztam, arra inspirált, hogy hat évvel ezelőtt megalapítsam az Opto Learningakadémiát — egy gyakorlati modulokra épülő szakmai fejlesztési projektet. Az akadémián és a mindennapi rendelői munkában is olyan kolléganők vesznek körül, akik ugyanolyan szenvedéllyel és kíváncsisággal fordulnak az új ismeretek felé. Az évek során meglátogatott klinikák mindegyikében egy alapvető dolgot értettem meg: annak a csapatnak a fontosságát, amely kiegészíti a szakember munkáját. Ez az egyetlen módja annak, hogy a páciens valóban teljes körű ellátásban részesüljön.
A jövő héten meghívást kaptam az egyetemre, hogy az elsőéves hallgatóknak beszéljek a karrierút irányáról. Mivel teljes mértékben bízom a csapatom szakértelmében, ezt a lehetőséget kolléganőmnek, Alina Petricnek adtam át. Ő azt fogja továbbadni a hallgatóknak, hogy az önéletrajzon vagy a szakmai kiválóságon túl a legfontosabb az a természetesség, amellyel a pácienst fogadjuk — ezt pedig mi magunk is folyamatosan tanuljuk.
A tanulás nem ér véget a vizsgákkal. Egy egyre inkább üzletközpontú világban mi, a Best Optic, , úgy döntünk, hogy a hangsúlyt az egészségügyi ellátás minőségére és azokra a helyzetekre helyezzük, amelyeket sokan „megoldhatatlannak” tartanak. Nem a kedvezmények építik a bizalmat és a hosszú távú kapcsolatot, hanem az, ahogyan a páciens látásának egészségét kezeljük. Az emberek azonnal érzik, amikor a látásuk jó kezekben van.
25 év tapasztalat után örömmel tekintek a következő 25 év elé, ugyanazzal a szenvedéllyel és tudásvággyal.
Nemrég a lehető legjobb gyakorlati példát tapasztalhattam meg, ezért egy egyszerű gondolattal zárnám: legyen egészségünk és vágyunk a fejlődésre.
